Környe

Weboldal

Környe község Komárom-Esztergom megyében Tatabánya megyeszékhelytől délnyugatra öt kilométer távolságra fekszik. Területe 45 km2, melyhez Környebánya, Szentgyörgypuszta, Tagyospuszta és Irtáspuszta is hozzátartozik. Jelenleg a lakosság létszáma 4 500 fő. Az itt előkerült több ezer éves leletek alapján bizonyítható, hogy már a kő- és bronzkorban is éltek községünk területén emberek.

A rómaiak uralma alatta kr. utáni IV.században fallal és tornyokkal megerősített város volt ezen a vidéken. Az Által-ér északi partján még ma is láthatók a római erődnek (castrum) maradványi.

A népvándorlást követően kétszázötven évig avarok laktak a környéken. Az okiratok szerint községünket először 1238-ban említik „Kernye” néven. A község létét bizonyítják az 1326-27-es és 1383-as oklevelek is, melyekben „villa de Kernye” alakaban szerepel a település neve. A török hódítás előtt a falu Csák-birtok volt, és vámjával együtt Gesztes várához tartozott.

1743-1745-ben Esterházy József gróf Salzburgból, Ulmból, Burgerlandból és Moson megyéből németeket telepítetett a faluba. A falu ekkor készült pecsétjén a „Köves Környe” elnevezés szerepel.

1775-ben Fellner Jakab tervei alapján barokk templomot építettek, mely tűzvész áldozata lett. Helyére 1967-ben Ybl Miklós tervei szerint ma is működő romantikus templomot építettek.

A kiegyezés után Környe gyors fejlődésnek indult. Itt alakult meg az első vidéki hitelszövetkezet Koch Adolf plébános vezetéséve 1887-ben. Egy évvel később új iskola, plébánia majd óvoda épült. Posztoczky Károly földbirtokos Erdőtagyoson csillagvizsgálót és meteorológiai megfigyelőállomást alapított.

Környebányán 1911-benmegkezdődött a széntermelés. Ebben az időszakban vízimalmot és korszerű hengermalmot is létesítettek a faluban.

1923-ban felépült az új községháza, amely a ami napig az eredeti funkcióját, az önkormányzati tevékenységet tölti be.

A nemzetközi politikai elvárásoknak megfelelően 1947. augusztus 27-én Környén is jogtalan kitelepítés történt. Az őslakosság nagy részét, 101 családot, csekély ellátással zárt teherkocsikba 8”marhavagonokba”) kényszerítették, és őket Németországba szállították. Helyükre felvidékről, Csallóközből telepítettek át magyar ajkú családokat. A történelem kényszerű népességmozgásainak emlékére a leszármazottak és hozzátartozók oszlopot állítottak a templom parkjában.

Az 1960-as években új kultúrközpont épült, amely ma „Faluház” néven működik.
1980-ban készült el az új, korszerű épülete az általános iskolának, amely 2001-ben Kisfaludy Mihály tanító, iskolaigazgató nevét vette fel.